Réges régen, a tv hõskorában esténként még a nõk olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónõ rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra. - Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendõen az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok ... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operator megbillenti a statívot a röhögéstõl. A mesélõ, nagydarab szakállas figura folytatta: - ... és épp a tojásaimon ülök ... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstõl. Utolsónak az operator maradt, aki a következõ mondat után hagyta el a stúdiót: - ... és a fészekbõl kilóg a szép villás farkam ...